Kép: Schletter Group
A volt hulladéklerakók kevés beruházó figyelmét – és fantáziáját – ragadják meg lehetséges építési területként. Nem is csoda, hiszen hiába földelik el a telek múltjának emlékeit, a talaj alkalmatlan lesz arra, hogy cölöpökkel rögzítsenek rajta bármit is.
A szeméttelep súlyos hagyatéka
Egy német naperőmű-építő cég október elején büszkén jelentette be, hogy osztrák ügyfelükkel* közösen megoldást találtak a problémára a cölöpös alapozás és a betonalapozás kombinációját felhasználva. A napelempanelek tartószerkezetének alátámasztásait körülbelül 30 cm mélyre süllyesztették a talajba, majd betonból készült föld feletti alapozást öntöttek rá a helyszínen, hogy ezzel rögzítsék a cölöpöket.
Kár, hogy „sógorék” nem kérdeztek meg minket, mert erre van egy sokkal kevésbé környezetterhelő, ráadásul jóval esztétikusabb megoldásunk: az Astrasun rekultivált hulladéklerakóra telepített csurgói napelemparkja ugyanilyen – ha nem nehezebb – kihívásokkal küzdött, mégis sikerült beton nélkül, tisztán a fém tartószerkezet speciális kialakításával rögzíteni a paneleket. A park immár az idők és az elemek próbáját is kiállta – egy év alatt kapott özönvízszerű esőt, 100 km/h feletti szelet, kemény fagyokat, és semmiféle statikai károsodás nem érte.
Így néz ki most az Astrasun hulladéklerakóra épített csurgói napelemparkja
Betonkemény világ
Mi a gond az említett német cég megoldásával? Természetesen a rengeteg beton. Egy olyan alapanyagról beszélünk, ami éppen csak lecsúszott a dobogóról a Föld légkörében található szén-dioxidért felelős nyersanyagok versenyében: csak a szén, a kőolaj és a földgáz előzte meg ezt a sunyi környezetgyilkost. A cementgyártás révén évente 2.8 milliárd tonna szén-dioxid kerül a levegőbe, és ha a beton előállításának minden fázisát figyelembe vesszük, a Föld légkörében található összes szén-dioxid 4-8%-áért felel!
Egy külön tanulmányt megérdemelne, hogy vajon a német-osztrák betonos napelempark vajon valaha elér-e egy pozitív CO2 mérleget?
A beton ilyen mennyiségben való jelenléte egy napelemparkban éppúgy egyfajta hősziget-jelenséget idéz elő, ahogy a nagyvárosokban is teszi (ezáltal egyszersmind súlyosbítva a klímaváltozás folyamatait). Lehet, hogy ez a hősziget-hatás kisebb mértékű, de a napelemparkok éppen amiatt képesek a közvetlen környezetük biodiverzitását gyarapítani, mert árnyékot nyújtanak, és ezzel otthont teremtenek a kevésbé hőtűrő növényfajoknak is. Na és ne feledjük: a betonalap a helyet is elveszi a növények elől.
Körforgásban a természet, körforgásban a gazdaság
A legnagyobb probléma azonban a betonnal mégis az újrahasznosítás megoldatlansága. Míg a fémszerkezetek nem jelentenek akadályt a körforgásos gazdaság számára, hiszen tökéletesen újrahasznosíthatók, a betonról mindez nem mondható el. Létezik ugyan újrahasznosított beton, de alkalmazására csak elszórt példák akadnak. Leginkább darálékként lehetne hasznosítani, de a sáros betondaraboknak helyet találni csak szerencsés esetben (a helyszín jközvetlen közelében) útalapban lehet. A beton nyersanyagául szolgáló homok bányászata azonban kimeríti a természet kizsigerelésének fogalmát: a homokbányászat felgyorsítja a talajeróziót és természetes élőhelyeket pusztít el.
A napelemparkoknak nem pusztán a karbonsemleges energiatermelés a küldetésük – a technológia lehetővé teszi, hogy a tiszta energia mellett az ökoszisztémához ténylegesen is hozzátegyenek valamit. Egy tisztán fém tartószerkezeten álló napelempark – tekintve, hogy a szolár panelek is 95-98%-ban újrahasznosíthatók – nyom nélkül bontható el élettartama lejártával, és helyén egy gazdagabb élővilágú, termékenyebb talajú terület marad. Ha azonban betontömbökkel ejtünk sebet a tájon, azt szinte lehetetlen felszámolni, hiszen a beton, ha el is szállítják a telepítés helyéről, jellemzően sittként egy hulladéklerakóban végzi.
Véleményünk szerint a híresen precíz német mérnökök ezúttal nem annyira a modern szemléletükről és kreativitásukról, mint az anakronizmusukról adtak számot: a betonlábakon álló napelempark bő 30 évvel elkésett a hulladéklerakó jelentette kihívásra adott válasszal.
